Szép, esős nap virradt ma is ránk (és lassan el is múlik), de ez nem akadályozott meg engem abban hogy kedvenc (és egyetlen) műbőrkabátomban sétáljak be a suliba meg vissza. A dolog egyetlen szépséghibája az volt hogy se a kabát cipzárja, se a pulcsi cipzárja nem működik, ezért arcomra fagyott mosollyal, gyakorlatilag egy szál pólóval a mellkasom elött sétáltam ebben az idült, szép időben. (és ebben a pillanatban magamat is kirakhatnám a blogra, elvégre éppen a értelmesen viselkedtem, de mit csináljak nem túl bő a ruhatáram mostanság)
Épp nagy vígan sétálgatok hazafelé a suliból, amikor szembe jön velem egy 40-50 körüli pár, mindkettejükről süt az inteligencia. (még szerencse hogy fényre sötétülő szemüvegem van, különben megvakulok) Amint megpillantanak a nő súgott valamit a férfinak, majd amikor találkoztunk a csávó elémállt (a vicc a dologban: még nálam is alacsonyabb volt pár centivel) és jó hangosan érdeklődni kezdett:
-Na idefigyelj te huligán! Miért nem húzod fel a cipzárt a kabátodon? Azt hiszed ettől vagy menő?! Mi?! Ha mégegyszer meglátlak így úgy hasba váglak hogy a Hejmpálban kötsz ki! ( A Heim Pál-t fonetikusan írtam, ahogy ő is kiejtette)Remélem megértettükk egymást fiacskám!- ezzel még rámmorrantott egyet, és elégedetten távozott feleségével együtt
