Mert értelmes emberek mindig vannak

Figyelem!

A blog elköltözik, mihelyst sikerül összehozni, innetől kezdve munkásságomat a

www.soha.blog.hu

-n folytatom.

Na ma is írok valamit, ezúttal egy régebbi történet

A helyi Matchban jó két-három (vagy lehet hogy több) éve rendszeresítették  a bevásárlókocsit, a sima egyszerű bevásárlókkosár teljes eltörlése melett. Így ha mostanság be akarsz jutni vagy bevásárlókocsival teszed azt, vagy nem engednek be (bár a nemrég szerződtetett sekurityok már leszarják mivel mész vásárolni). Mindez szép és jó, már csak a kocsik kihelyezéséi stratégiájával van baj, ugyanis az esetek többségében a kihelyezett bevásárlókocsik száma x-10, ahol x az egyszerre bejutni kivánó vásárlók száma, tehát minimum 10 ember fog kinnt várakozni, és lecsapni a kijövő kocsira, meg sem várva míg betolod a helyére, hanem egyszerűen megkérdezik hány forintos van benne, kifizetik neked és már viszik is.

Történt hogy komótosan toltam kifelé a bevásárlókocsit, tele az általam vásárolt termékekkel, amikor is egy középkorú nő betoppant elém, és megkérdezte mennyi van a kocsiban. Mivel akkor még az általam vásárolt cuccok is benne kaptak helyet kinyögtem neki hogy 2000. Erre ő nagykomolyan felméri a pénzberakó nyílást, és hangosan rámcáfol a következő szavakkal:

-De hát ebbe nem is lehet papírpénzt tenni!

A helyzet mára megoldódott, hiszen mint már említettem a securityok azt is elnéznék ha atombombával sétálnál befelé, kaftánban és hosszú szakállal.

Üdv mindenkinek!

A mai napon a Plusban ellesett különböző sorbanállási taktikák alapján szeretnélk titeket egy-két hasznos tippel ellátni az eredményekben bővelkedő tolakodáshoz. A taktikákat a tolakodás igazi hardcore veteránjaitól, a jó harminc éve ebbe az élelmiszerdiszkontba járó öreg néniktől lestem, és sikerességükről ők maguk győztek meg, amikor diadalmasan mosolyogva elém kerültek a sorba.

1. Elösször állj sorba, aztán menj vásárolni!

Klasszikus alaptrükk, melynek a lényege az hogy elösször berakod a hosszú sorba a kosaradat, majd elmész jobbra-balra, vásárolgatsz, és ha látod hogy valaki megelőzné a földön fekvő üres, vagy némi árúval megpakolt kosarat nyugodtan üvöltsd le  afejét hogy miért tolakodik, majd nagyjelenetet rendezve küldd vissza  kosarad mögé. Így nemcsak fix helyed van a pénztárnál, hanem jó sok embert is feltarthatsz a napi bevásárlásában!

2. Járj párosával!

Párban jó vásárolni és tolakodni, elvégre ekkor az egyedül lévő pro sorbanállók számbeli hátrányban érzik magukat és nem merik rajtad alkalmazni tudásukat, míg te pofátlanul beelőzheted őket. Továbbá a plusz személyt az 1 pontban a földre tett kosár mellé is állíthatod, elvégre így ő rögötn leszólja azt aki megpróbálja kikerülni, tehát nem kell attól félned hogy elsiklassz valaki felett, aki orvul kikerülte a földre rakott kosarat.

3. Kapd oldalba a sort!

Ha látod hogy hosszú a sor, és elfelejtetted kitenni vásárlás elött a kosaradat ne ess pánikba, csak közelítsd meg oldalről, majd tényúgy mintha át akarnál haldni rajta, valamilyen roppant fontos indokból. Amikor a gyanútlan sorbanállók szétnyílnak elötted hogy átengedjenek ragadd meg az alkalmat, és állj be közéjük, így teremtve helyet magadnak, a kasszához közel.

4. Használd ki a tereptárgyakat!

Ha látod hogy a kassza melett,  afutószalag elött van kihelyezett ujságosállvány, vagy bármilyen más tereptárgy ragadd meg az alkalmat!

-Csak egy újságért/kóláért/rágóért megyek!- felkiálltással haédj el asor melett, majd ha csak egy kis rés is nyílik a sorban furakodj be a két ember közé, így olyan közel kerülsz a kasszához, mintha oldalba kaptad volna a sort!

Most pedig hogy végigolvastad a négy pontot irány a legközelebbi élelmiszerdiszkont, és kamatoztasd tudásod, vagy hívd ki sorbanállási versenyre a haverokat, és döngöld  aföldbe őket a mesterektől származó tudás hatalmával!

Nos visszagondolva előző elötti síleős posztomra, azt hiszem rájöttem miért is nem beszéltek még alapszinten sem (einschuldigung, ja, nein) németül azok a magyarok akik sikeresen leszakították a tányéros felvonót: nyílván nincs elég pénzük szótárra, nyelvtanfolyamra vagy valami ilyesmi (nincs ebben semmi ciki, én is csak azért tudok valamennyit makogni mert idestova eléggé hosszú ideje koptatom az iskolapadot németóra címszóval) úgyhogy gondoltam feltötlök ide egy kis pár mondatos szótárt amivel mindenki boldogulhat könnyen egyszerűen, úgyhogy ne fogjátok vissza magatokat, tessék nyugodtan németül tanulni (természetesen nem vernek meg ha ezeket a mondatokat használod Németországban ;)

Az alap három mondat amikkel bármilyen párbeszédet kedélyesen le tudsz zárni:

-Was weiß ich?! (mittomén??!)

-Ich weiß nicht. (nem tudom)

-Das ist nicht nötig. (ez nem fontos)

Nem árt még ha tudod a következő mondatokat is:

-Das ist mir zu teuer. (drága vazze!!)

-Könne ich weniger zahlen? (kevesebbé add mán)

-Das macht nicht (ez így nem megy)

És pár szinte bármilyen helyzetben használható szó:

-Biologischenwaffe (biológiai hadviselés)

-quadratische enzihung (négyzetre emelés)

Remélem sokmindenkinek segítettem a német nyelvtudását csiszolni, végezetül jöjjön egy szinte mindennapos párbeszéd, melyet szintén sokat hallhattok odakint:

-Fridrick! Frich Mich!

-Einfach oder hin und zurück?

-Hin und zurück bitte, zweiter klasse

-Das macht 100 Euro

Lefordítása maradjon házi feladat :)

Szép, esős nap virradt ma is ránk (és lassan el is múlik), de ez nem akadályozott meg engem abban hogy kedvenc (és egyetlen) műbőrkabátomban sétáljak be a suliba meg vissza. A dolog egyetlen szépséghibája az volt hogy se a kabát cipzárja, se a pulcsi cipzárja nem működik, ezért arcomra fagyott mosollyal, gyakorlatilag egy szál pólóval a mellkasom elött sétáltam ebben az idült, szép időben. (és ebben a pillanatban magamat is kirakhatnám a blogra, elvégre éppen a értelmesen viselkedtem, de mit csináljak nem túl bő a ruhatáram mostanság)

Épp nagy vígan sétálgatok hazafelé a suliból, amikor szembe jön velem egy 40-50 körüli pár, mindkettejükről süt az inteligencia. (még szerencse hogy fényre sötétülő szemüvegem van, különben megvakulok) Amint megpillantanak a nő súgott valamit a férfinak, majd amikor találkoztunk a csávó elémállt (a vicc a dologban: még nálam is alacsonyabb volt pár centivel) és jó hangosan érdeklődni kezdett:

-Na idefigyelj te huligán! Miért nem húzod fel a cipzárt a kabátodon? Azt hiszed ettől vagy menő?! Mi?! Ha mégegyszer meglátlak így úgy hasba váglak hogy a Hejmpálban kötsz ki! ( A Heim Pál-t fonetikusan írtam, ahogy ő is kiejtette)Remélem megértettükk egymást fiacskám!- ezzel még rámmorrantott egyet, és elégedetten távozott feleségével együtt

Nos eléggé sokáig nem írtam ennek oka pedig az hogy síelni voltam, ausztriában, egészen pontosan Aflenzben. Ezzel kapcsolatos tapasztalataimat osztanám meg veletek.

A cím sokak számára megtévesztő lehet, mert bár stílusom nincs, de azért már eléggé sok lejtőn le tudok jönni, tehát nem vagyok az a kezdő síelő egészen pontosan négy éve kezdtem a szlovákoknál, strübske pleszónál (gyengébbeknek Csorba-tó)

Na az Aflenzi pályáról tudni kell hogy külön felvonóval lehet feljutni magához a terephez, azaz mielött megtennéd az első lesiklást minimum két felvonón ülsz. Itt eléggé fontos a be és kiszállás, pont ezért mind az elején, mind a végén van két emberke, akiknek a feladata kimerül annyiban hogy fel- illetve lepakolják a cuccodat, valamint téged is kiszednek a végén. Miután már tavaly is voltam már felkészültem a procedúrára, ami a következőképpen néz ki:

Jürgen áll veled szembe, és már jó előre kedvesen kiabál hogy:

-Achtung, achtung!

Ezután megvárja hogy odaérjél hozzá, és olyan elemmentális erővel tép ki hogy igencsak küzködnöd kell ha nem akarod hogy kimenjen a vállad, amjd egy barátságos

Tschüss, bis bald!- al elválik tőled egészen másnapig, amikor is újra ki kell rántania a felvonóból

A másik dolog, úgy látszik engem egyszerűen üldöznek 70 IQ alatti honfitársaim, ugyanis a második nap legvégén tanúja lehettem a következő jelenetnek:

A srácok állnak a tányéros felvonónál (ha valaki nem tudná hogy néz ki: http://www.kincsemwellnesshotel.hu/images/tanyer.jpg) és vígan beszélgtnek, elszarva a mögöttük álló húszfős sort, és a mindenhonnan egyre hangosabban jövő

-Einschuldigung! Können wir schneller gehen?!- eket

ám az egyik végre rászánta magát, és nyomába  a következővel nekiállt felvontatni magát a felvonóval, ám lévén kezdő hamar kiesett. Társa ezután kikerülés helyett (pedig bőven volt hely) lecövekelt egy helyben , nem igazán érdekelte hogy a felvonó menne tovább, így a vége az lett hogy dönteni kelett: vagyő vagy  a felvonó, és hát persze ifjú honfitársam nyert, aminek végeredményeként letépte a tányérost, sőt még a drótot is kiszedte a helyéről (nem tudom hogyan, késöbb ugyanis egy ratrak is majdnem kevésnek bizonyult ahhoz hogy a drótot visszarakja) A kirongyoló osztrák elkezdett velük üvöltözni mire a válasz a következő mondat volt:

-Igen, igen az is leesett!

Természetesen full magyarul, mert amilyen nyelvzsenik voltak egy büdös szót nem beszéltek németül. Majd megunták és arrébb mentek, egyszerűen otthagyva a tajtékzó osztrák liftkezelőt.

Érdeksség hogy másnap ugyanez a csoport egy szánkóval próbálkozott be a FEKETE pályán, ami ugye egyrészt tilos, másrészt néhány esésnél igencsak csúnyán kitörhették volna  a nyakukat, mindazonáltal szórakoztató volt nézni ahogy lezúgnak a meredek lejtőn, fejjel bele az egyik hókupacba

Nos ennyi volt mára, legközelebb reményeim szerint holnap írok.

Na ismét egy régebbi történettel rukkolok elő, fogadjátok sok szeretettel:

történt hogy egy szép nap iskolába menet arra lettem figyelmes hogy a 105-ös busz éppen beáll a megállóba. Mivel a járatsűrűsége nem a legjobb igencsak bámultam a csodát, de megragadtam az alkalmat utam jlentős lerövidítésére, és felpattantam a legelső ajtónál. Mivel Norbi-update életmódot folytatok, nem ültem le, pedig a vezető mögötti ülés üres volt, helyette sportosan álltam. Pár megáló múlva hirtelen egy figyelmezttő szándékú:

-Fiatalember!- harsant a hátam mögött.

Ám mivel a reakcióidőm 0,0001 másodperc fölött található (tudom bűn) nem volt időm kitérni a felszálló néni elöl, aki így teljes testsúlyával belém ütközött. Meg kell mondjam lassan 7 éves Ju Jitsus előéletem után nem gondoltam volna hogy egy 70+ korosztályba tartozó egyén csak úgy be tud lökni egy BKV szabványülésre, a nénit azonban annyira hajtotta a vágy hogy minél elöbb leüljön valahova, hogy ereje mgsokszorozódott, így repültem be a járat egyetlen üres ülőhelyére. Nemsokkal késöbb a néni felmérte hogy bizony egyetlen ülőhely sincs a buszon ezért felém fordult, és miközben próbáltam kikászálódni a helyről, ahova pár másodperccel elöbb belökött emelt hangon kérte számon:

-Fiatalember! Miért nem adja át a helyét??!!

Na ma is ittvagyok, elnézést a kései posztért, egészen eddig saját társasjátékot teszteltünk(lehet hogy bővebben is kifejtem majd késöbb)

Az eset tegnap történt, akkor amikor a Váci Úti Tescoban jártam. Miután pénteken a Plusban nem leltem Cherry Cok-ra gondoltam a szombat ideális ahhoz hogy egészen a Tecsóig elmenjek a Szent Folyadék kedvéért. Az most egy dolog hogy a legfelső polc legtetején találtam csak belőle (és ez ugye daliás méreteim miatt kisebb gondot okozott), az meg egy másik hogy tökéletesen vákuumcsomagolt volt (legalábbis én megesküszöm rá), de a katasztrófa nem ezektől ütött be. Történt hogy egy kedves árusítóplultos hölgyike( tudjátok ingyen kapsz fél gramm kostolót, aztán vehetsz két kartonnal AKCIÓSAN) pont melettem táborozott le. Gondoloma fejem már igen békésen nézhetett ki akkorra (kb.: tíz persze szarakodtam már egy üveg nyavalyás Cherry Coke-ért) így tőlem nem kérdezte meg hogy óhajtok-e mittudoménmit kostólni, és ezzel nemcsak meghosszabította az életét, de az igen csúfos és fájdalmas halált is elkerülte. Történt azonban hogy a túloldalamon feltűnt két csúcsragadozó: hatvan év körüli nénik, akik a fél napjukat a tecsóban töltik huzogathatós szatyrukkal (köznapi nevén nyanyatank ha jól tudom) és AKCIÓS termékekre vadásznak egy hüllő türelmességével, egy gepárd gyorsaságával, és egy felbőszült rozsomák kedvességével. Láttam hogy itt baj van, uyganis pont az ingyenes termékmintákat árúsító pult és a nénik közé szorultam, ám félreugrásra nem maradt időm, mert észrevették hogy valami ingyenes, így egy elégedett:

-Látod Gizikém?

-Gyerünk oda Rózsikám!

Felkiáltással nekiiramodtak, engem istenesen meglökve, és már rá is vetették magukat arra  ami ingyenes volt( nem volt kedvem megjegyezni, mi az ami miatt majdnem halálratapostak)

Nos a post végére egy általános bölcsesség/jótanács: Óvakodjatok a Tecsós néniktől :)

Üdv újra. A címre kitérnék, nem hülyültem meg, csak  a msotani postnak köze van egy bizonyos embercsoporthoz, akik előszeretettel látnak el minden értelmes magyar szót csi végződéssel. Most hogy tisztáztam magamat vágjunk bele!

Ma délelött találkozóm volt az egyik barátommal a Duna Plaza második emeletén elhelyezkedett étkező részen. Türelmesen ültem, és vártam rá, ám ekkor egy csoport plázacica kategóriába tartozó szőke khm lány pont úgy döntött hogy melettem foglal helyet, így akarva-akaratlanul is eléggé jól hallottam magas röptű társalgásukat. Elösször  egymás ruhája és az új trend volt a terítéken, már akkor is eléggé hangosan csikorgott a fogam a sok csi végződéstől  (csak hogy egy példával éljek: ruc-csi), ám a  tetőpont akkor következett be amikor befutott mégegy társuk, és így nem jutott mindenkinek ülőhely. miután pont melettük ültem én voltam az első logikus választás, tehát az egyik kiszőkített rózsaszín göncökbe öltözött példány odafordult hozzám és kinyögte hatalmas kérdésüket:

-Hellósziaszevasz, oda tudod adni nekünk az egyik székcsit?

-Igen persze vidd csak a székcsit- válaszoltamolyan hangnemben, amitől a legtöbb embernek egy pszihopata tömeggyilkos jutna az eszébe.

-Jujj, nagyon ari vagy, köcce mindent!- ezzel megragadta az egyik széket és áthúzta magukhoz.

A sors akarta hogy akivel találkozóm lett volna nem jött el, így még jó egy órán kerezstül hallgathattam a különböző témákról folyó csevegést, majd elkotortam.

Na ma is írok valamit, ezúttal friss az élmény:

Eljött a péntek napja, amit úgy szoktam ünnepelni hogy lesétálok a helyi Plus-ig, és bevásárolok egy hétvégére elég Cherry Coke-t, vagy Nestea-t. Mármost tudni kell hogy nekem huligán fejem van. Pont. Bár ismerőseim nagytöbbsége ezt tagadja a helyi Plusban dolgozó emberek 90%-a állítja, és én nekik hiszek, elvégre egy 15 éves fiatal mi más lehetne mint huligán? Az egyik biztonságügyi munkatárs éppen ezért folyton a nyakamon lóg, és láthatólag mindent megtesz azért hogy lebuktasson amint éppen hatalmas értékeket lopok. Eddig ez eléggé szolídan ment, most azonban a könyvtárból hazafelé ugrottam be némi innivalóért, és hát ugye a táska a hátamon egyértelműen bűnelkövtési eszköz, mert ugye abba szoktam rakni a lopott árút. Ezt látva az adott biztonságügyi munkatárs rögtön a nyomomba szegődött, újsággal és más vevőkkel álcázva magát eléggé cseles módszerekkel. Aztán eljött a várva várt pillanat, és lecsaphatott rám amikor tíz másodpercnél tovább időztem egy helyen:

-Na mi van, ennyire tetszik a hentespult? -kérdezte a leleplezés biztos fölényével, majd mielött felvilágosíthattam volna hogy a tejtermékeket tartalmazó hűtő elött állok már folytatta is:- Na akkor te most szépen kiüríted a táskádat és a zsebeidet.

Miután tudtam hogyha nemet mondok több mint tíz jól képzett eladóval lesz dolgom belementem a játékba, és kb öt percig bizonygattam hogy sem a könyvtári könyveket, sem a zsebkendőmaradványokat nem innen loptam. Végül mit van mit tenni alapon elengedett, de továbbra is a nyomomban maradt, és többször is megismételte a razziáját, a következő mondatokkal:

-Teszed vissza most rögtön az akciós sajtot!

-Na mi van ennyire tetszik a virslicsomag?

-Látom ám hogy lopod a kenőmájast, most tetted a zsebedbe!

-Mit nézegeted annyira az üditőket, azt saccolod melyik férne be a kabátod alá?

Természetesen semmit sem loptam el, viszont a kedves biztonságügyi munkatárs okozott nekem egy jó hangulatú (egészen pontosan sírva röhögős) délutánt.

Na meg is fog születni az első bejegyzés, remélem tetszeni fog:

Nemrég, pár hete esett meg a következő eset a metró Gyöngyösi utcai megállójában. Akkor eléggé esett az eső, így aki csak tehette esernyővel járt. Így cselekedett az az úrimber is, aki pár éves kisfiával együtt mászkált a peronon. A kissrácnak eléggé tetszhetett a biztonsági sáv, ugyanis mindent megtett hogy arra lavírozzon. Apja, aki tisztában volt annak a következményeivel hogy mi történhet akkor ha a gyerek véletlenül beesik a metró elé gondolta itt a remek alkalom a fiú leszoktatására arról hogy a peron szélére áll. Ezt pedig azzal a módszerrel oldotta meg hogy a kisgyereket jó erősen hasbaszúrta az ernyővel, és még egy figyelmeztető, és jó célzatú:

-Nem mész oda bazdmeg-gel is kiegészítette cselekedetét.

A gyerek eléggé szarul volt, próbálta kiheverni az ütést, és ugye közbe sírni is kezdett, amire az apuka szintén egy szerető szülő gondosságával reagált:

-Most meg mi a faszért sírsz?- érdeklődött kedves, üvöltözős hangnemben

-Megütöttél- válaszolta a megszeppent kisfiú két szipogás között

A gondos apa látta már hogy itt bizony gondok vannak, a gyerek nem fogta fel hogy miért kapta a nevelő célztú hasbadöfést, így lassú elnyújtott hangon magyarázatba fogott:

-Te egy retardált hülye vagy bazdmeg?- érdeklődött finoman- azért vágtalak hasba hogy neveljelek. Hát még ezt sem fogtad fel?!

Ekkor megérkezett a metró és én felszálltam, így  a jelenet további történéseiről lemaradtam.